Holdrabló

Az orbáni két tasli lógicsál a levegőben, mindenki várja, mikor indul el, ha elindul egyáltalán. A nép leendő Mózese egyelőre olyan óvatosan bánik a gárdával, mint a hímessel, nehogy a még hezitáló választók népes csapata észrevegye, hogyan rop táncot a kis turultojásokon. Aztán hétfőn megszólalt, összeficcent szemöldökkel, homlokára redőt vont a háborodás. Sajóbábony volt a téma, amely -bárki is állítja azt, hogy tulajdonképpen semmi komoly nem történt- igenis vízválasztónak (Mózes után nagyon szabadon) tekinthető nem csak a Gárda és a cigányság rövid ideje tartó, ám keservesen morbid, kifordított szimbiózisában, hanem az egész nyomorult politikai elit életében is. Főleg azok után, amit Vona és Kállai Csaba cigányvajda leparádézott kedden, helyszíni igeosztást tartva.

Nem lehet, hogy önvédelmi szervezetek vagy masírozó félkatonai csapatok vegyék át az állam szerepét, ez elfogadhatatlan -mondta régről ismert, hő nélküli lobogással. Majd hozzátette (és helyben is vagyunk): Magyarországon mindenkinek, származásra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül biztonságban kell éreznie magát, és az állam kötelessége, hogy ezt megteremtse.

Itt érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mi lesz Orbán gárdapolitikája, bármennyire is nonszensz a kifejezés. Tegyük fel eldöntött tényként, hogy a Fidesz megnyeri a választást. Az egymásra mutogatás a szélsőjobbos párttal kapcsolatban értelmét veszti, hiszen a kampánynak vége. Lényegtelen immár, hogy a szocik vagy a narancsosok szoptatták túl a kis kérődzőt. Elszabadult a piti bull, nagycsökű bika lett belőle. Vona Gábornak hívják (a bikát, nem a csökét), és mindent vörösben lát. Még a cigányt is rézbőrűnek, a komcsikról és a közmondásos dakotákról már nem is beszélve.

Képzeljük el, hogy ott áll Orbán és csapata, rommá győzedelmeskedve magukat, és még el sem illan az utolsó bubi a pezsgőspohár seggéből a partin, amikor már azon kell gondolkodni, mi a francot kellene kezdeni a pincérruhába bújt kellemetlen vendégekkel. Mert szép dolog a két pofon emlegetése, oszt jónapot, de amikor ki kellene osztani, akkor megremeg a kéz. Hogyan? Ki nem lehet őket dobni, hiszen bent vannak. Ráadásul igen nagy gyakorlatuk van abban, hogy az emberi jogokról óbégassanak, teljesen függetlenül attól, hogy ők miként ugrálnak páros lábbal azokon. A szólás szabadságáról és a szabad sajtóról már nem is beszélve. Majd a kurucos oldal megmondja, Morvaiék szerint hogyan kell eltakarítani a nekik nem megfelelő médiát. Nincs ebben semmi ellentmondás, négy láb jó, két láb rossz.

A "masírozó félkatonai csapat" (Orbán finom kifejezést használt) a Jobbik legfontosabb kommunikációs fegyvere. Hogyan csavarja ki kezéből az új kormányzó? Csak tippelni lehet: sehogyan. Nagyon könnyű a rendőrség megizmosításáról beszélni, még könnyebb a sajóbábonyi eseményeket a kormány nyakába varrni, de mit fog lépni az Orbán-kormány az első olyan esetre, ahol a Jobbik megint cigányterrort kezd kiabálni, majd szépen felvonultatja a Gárdát, amelyik elméletileg nem is létezik? Ha behunyja szemét, felerősödik az eddig sem halk, szélsőjobbost kiabáló kórus. Ha rájuk küldi a rendőrséget, már mehet is az egyre népszerűbb "nemzetidegen" és a "magyarellenes" kategóriába, sok birkának úgyis mindegy, éppen kire béget kisoroszlánként. A voks pedig voks, hacsak az első évben úgy ki nem csinálja a Jobbikot, hogy az többé fel sem támad. (Ez eléggé valószínűtlen) Vonáéknak ellenségkép kell, ez mozgatja az egész pártot, enélkül nem is létezne. Nem valami mellett, hanem valami ellen létezik. Teljesen mindegy, Gyurcsánynak, Orbánnak vagy Kolompárnak hívják. A legjobb, ha mind a három egyszerre, plusz a hozzávalók több millió személyre. Ha a mostani kormány kudarcot vallott a Gárda megfékezésére, miből gondolja Viktor, hogy az ő kezében a megfelelő gyeplő lesz?

Orbánon érezhető a tanácstalanság. Sokkal nagyobb gond ez neki, mint amennyire nem beszél róla. A számonkérés és a szocik levadászásának ígérete csak néhány hónapig fogja érdekelni a népséget, utána mindenki a legnagyobb problémára fog figyelni: mit kezd a Vezér a Jobbikkal, Vonával, s legfőképpen a Gárdával? Az, hogy pofonokat ígér, nagyon halvány terv. Színpadon, bohócok is gyakran taslizzák egymást.

Ha ügyesen ütik, nagyot csattan.
Fájni viszont egyáltalán nem fáj.

Tegnap olyan előadást tartottak a hakniművészek Sajóbábonyban, hogy a száj is tátva maradt a gyönyörtől. Vona Gábor - jó érzékkel betartva az egy napos követési távolságot az eseményektől - bejárta a helyet, sajtótájékoztatott, lakossági fórumot tartott, alázott, majd hazamasírozott. (A szarosmájast meg, amit magával hozott, ott hagyta madárláttának.) Azt hittük, a búsképű nemzetmentő szalonnaimázsos szövegei különösebb meglepetést már nem okozhatnak, most azonban néhány elég meghökkentő információt osztott meg a helyi iskola tornatermében összegyűlt közönséggel. Azok meg néztek, hogy nahát, erre eddig nem is gondoltak.

Vona szerint, aki rasszizmussal vádolja a "magyar embert", az hazudik.  "Nagy tévedés, hogy előítéletei lennének a magyaroknak a cigányokkal szemben", közölte, majd kimondta az újbeszél hamarosan slágerré váló gyöngyszavát: "utóítéletek" vannak. Megnyugtató ezt tudni. Én eddig azt hittem, hogy az utóítélet valami olyasmi, amit a kedves falumbéliek tettek nem olyan rég, vadászpuskákkal cigány gyereket levadászva, de ezek szerint mellényúltam. Rasszizmus nincs, előítélet nincs, a kurucoldal a józanság hangja, a fórumokra és kommentekbe bekukkantva pedig csupa derék, igaz honfitárs viccelődik a cigányok és a zsidók kiírtásaval. (Majd elfelejtettem, holokauszt vagy mi a fene sem volt, azt csak az az irodalmi Nobel-díjas rasszista találta ki, a többi pudvás magyargyűlölővel. Na, azoknál van annyi előítélet, hogy csuda.)

Mert itt az van, hogy a cigányságot "tudatosan szítják és hergelik" a gárda és a párt ellen (lehet, hogy a "szittyák hergelik" szavakat akarta mondani, csak félrecsúszott a nyelv), azok a mocskok, akik húsz évig vezették ezt az országot. Mindet bele! Egyedül a Jobbik törődik a cigányokkal, nekik határozott, utóítéletes elképzeléseik vannak az integrációról. Mert ők nem fognak konzervért roma szavazatokat vásárolni, mint ahogy ezek a szarok tették húsz éven keresztül, hanem inkább esetleg mégsem. Plusz a pártok díszcigányai is fő felelősei ennek a helyzetnek, nesze neked Flóri, védjen meg a Móná Oszká!

Bordásfal

Hozzátette még, hogy a cigányság 80-90 százaléka törvényen kívüliként él. Ergo bűnöző, ergo nincs előítélet. Ez tény, talán Moldovát olvas ő is. A parlamenti pártoknak fingjuk sincs, nemhogy koncepciójuk a probléma megoldására, de majd nekik, sej, majd nekik. Utóítéletesen gatyába rázzák a tetveket.

Vona nagyon rendben van, egyre jobban hozza az igazságosztós karaktert. Hogy a forgatókönyvben leírt alapszituáció időnként üvöltő ellentétben áll a főhős szavaival, legfeljebb néhány nézőt zavar. Az akció a lényeg (amely csak most kezd beindulni igazán), no meg a klassz beszólások, mint az "utóítélet". Eddig egy némileg rendhagyó haknit láthatott a népség, ekkor azonban színpadra robbant a Vendégművész, a Fehér Kalapos Ember, Kállai Csaba "országos cigányvajda" személyesen. Régi jó ismerősünk ő, imádja a kamerákat, szeret szerepelni, és szűkölő ripacs módjára vág mérges arcokat némi taps reményében.

Most is a szokásos produkciót várhattuk, Kállai ilyenkor rövid monológban szokta előadni, hogy ismerjék el hivatalosan a vajdarendszert, majd ő akkor rendet vág, továbbá ünnepélyesen megígéri, hogy személyesen felügyel(tet)i a rendet és a biztonságot, és a többi közhely. Most azonban valami olyat produkált, hogy a meglepetéstől hirtelenjében még a kezünket is elfelejtettük véresre tapsolni. Először rövid bevezetőt tartott, de olyat, mintha egész éjjel a "Hogyan mondjunk közérthető, populista jobbikos beszédet?" című tankönyvből készült volna. Egy esetleges polgárháborúról monologizált, amely "valakiknek az érdeke, akik erre az országra szomjúhoznak és gyarmattá akarják tenni" -szavalta lelkesen. (Az "országra szomjúhoznak" kifejezésen állítólag még a fővárosi manézsartista, az ifjabb református lelkész is elismerően hümmögött, aki mobilon keresztül követte az előadást.) A gárdistáktól pedig nem kell rémülgetni, mert azok nem bántják a cigányt, soha nem is bántották. Majd sután, ostoba módon hozzátette: "Amíg nem fegyverrel jönnek, nem kell tőlük félni." Akkor jó.

A Fehér Kalapos Ember

És jött a csavar. Kállai szerint ők, cigányok is Magyarországon élnek. Döbbenetes tényközlés, de nincs vége.

"A cigányok ugyanazt eszik, mint a magyarok: baromfi- marha- és disznóhúst. Vannak emberek, akik nem eszik a disznóhúst, de mi, cigányok megesszük."

Itt azért egy pillanatra tátva maradt a száj. Ilyet ritkán látni-hallani, hogy egy talpig libabőrös és becsületes díszroma zsidózni kezd a Jobbik elnökének. Ez maga a katarzis. Egy lépés választotta el attól ripacsunkat, hogy letérdeljen Vona elé, és megkérdezze: szerethetlek? (Csak az a híres történet jut eszembe, amikor az öreg néger néni huszadszor is felvételét kérte a KKK-ba, a végén meg már fél Amerika ezen röhögött kínjában.) Ilyen primitív nyalási kísérletről még életemben nem hallottam, de talán Vona Gábor sem, akinek a szeme szintén kidülledt a meglepitől.

Az ostobaság persze nem bőrszíntől függ, itt viszont a dolog teljes abszurditását Kállai cigánysága adja. Értem én, jó dolog politikai Győzikesót játszani, de valaki most gyorsan eltájolhatná ezt az elmebetegként viselkedő, cigányprófétát játszó, médiatöcskölésbe beleszáradt drága embert, aki azt hiszi, ha roma létére zsidózni kezd, akkor baromi jó fejnek fogják tartani, Vona pedig még meg is puszikázza érte. Farkas Flórinak ilyenkor kellene egy kurva nagyot pattannia, nem csak akkor, amikor OCÖ elnök szeretne lenni.

Most egy kicsit el lehetne rötyörészni egy jeleneten, amelyben a hazai cigányság trend által vezérelve hangos zsidózásba és tiltakozásba kezd az ország gyarmatosítása, illetve saját, kampós orrúak által tönkretett jelenük nyomorúsága miatt, de Kállai bugyborgó eresztése után minek?

Ilyen öntökön vágott produkciót tízévente talán egyszer láthatunk, legyünk hálásak érte, becsüljük meg.

Azt a lebutított verzióját a seggagyú, utóítéletes IQ nullaegészkettőnek!

(Fotók: Magócsi Márton - Hírszerző)

Hínnye, milyen kis perverz volt Szanyi Tibor a tegnapi blogfirkájában, amelyet "kicsattanó hangulatban" vetett billentyűre! Tumor humor a köbön, balra, magyar! Az MSZP Fábry Sanyija olyan viccpukkanccsal kínált meg bennünket, amelyet a keményvonalas ultrák habozás nélkül komolyan vettek, és már bégették is az áment, a halleluját, vagy amit a piros sarokban szokás mondani. A Pozsonyi Ádám-féle hangyaszabásúaktól tudjuk, hogy minden tréfa alapja vérkomoly, avagy hazudj igazat, meglátjuk, mi sül ki belőle, de ez itt nem erről szól. Ez lazán felülüt mindent, amit eddig a szoci kámediről gondoltunk. Eddig is ismertük Szanyi legendás humorát, de ha soha többé nem ír egy sort sem, már akkor is megcselekedte, amit megkövetelt a kaján választók hada. Figyeld az óvatos felütést balra, magyar!

A jobboldali média felkapott egy spekulációt, hogy t.i. a jelenlegi Parlament még a mostani ciklusban megválasztaná az új köztársasági elnököt. Én ugyan nem tudok ilyen politikai szándékról, de nem állok ellen, végül is akár jó ötlet lehet. Ez esetben Gyurcsány Ferencet javaslom megválasztani!

Ha 2005-ben nem sikerült a mi oldalunkról államfőt választani, hát sikerüljön 2010-ben, azaz legyen a baloldal és a liberálisok közös köztársasági elnökjelöltje Gyurcsány Ferenc. Remélem, ettől még a kedve is elmenne a Fidesznek, hogy országgyűlési választásokat akarjon nyerni.

De ennél fontosabb dologról van szó. Orbán Viktor - saját bevallása szerint - az Alkotmányunk egyetlen mondatát sem tiszteli. Például azt sem, hogy Magyarország államformája köztársaság, azt sem, hogy minden hatalom a népé, avagy azt sem, hogy itt biztosítottak az emberi jogok, benne a szabad választások joga. Állítsuk hát a köztársaság és az alkotmányosság legfőbb őrének a volt miniszterelnökünket! Rögtön ez után pedig nyerjük meg a tavaszi választásokat is.

 

Balra, Magyar!

Zs-kategóriás filmekbe illő, csáknorriszi magasságokat döngető jelenet játszódott le Orosházán a minap. A lángoló, vadromantikás szimbólumfétis páratlan mutatványa, olyan, amelyet még a legmélyebb lélekkel rendelkezők is csak félve mernének megcsinálni, tartva a kiröhögés veszélyétől. Jogosan. Pleskó Pál képviselő napirend előtt kért és kapott szót. Nem akart semmi fontosat közölni, mindössze szerette volna elregélni az összegyűlt nyájnak, mennyire boldog, hogy megnyerte azt a bírósági hercét, amelyet Varga Zoltán indított ellene még tavaly. Mókás eset volt, az (akkor még nem) önkormányzati miniszter és a dúltkeblű zászlóharcos között alakult ki hörgős piszlicsáré, amikor Varga kikérte magának, hogy Orosháza polgármestere sávos lobogót vett át a Jobbiktól, és követelte annak visszaadását. Ekkor következett be Pleskó spontán történelemórája, amelynek keretén belül előadta a "Varga Zoltán félművelt, analfabéta" című blokkot is.

Az ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely kimondta: Pleskó nem lépte át a véleménynyilvánítás kereteit, így megnyerte a culát, Varga pedig fizetheti a perköltségeket. Pleskó a tárgyalás után hozzátette, "élete egyik legszebb napja a mai", s bizony, nem tagadja, az ítélethirdetés után könny szökött szép szemébe.

"Az „analfabéta" kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy „írni, olvasni nem tudó" - ilyet egy felsőfokú végzettséggel rendelkező országgyűlési képviselőről nem is feltételezek -, hanem arra is szokás mondani, aki valamihez egyáltalán nem ért. Ez a definíció az értelmező szótárakban is megtalálható. A Legfelsőbb Bíróság döntése bebizonyította: az igazság az én oldalamon volt, s nem vagyok bűnöző. A feljelentőmről egyébként véleményt mondtam, s nem tényt állítottam." (Pleskó Pál)

Az elérzékenyülés azonban itt nem ért véget. Pleskó a képviselőkkel is szerette volna megosztani élete legszebb napjának történetét és hátterét. Hosszú felszólalása alatt többször hatásszünetet tartott, majd általános meglepetést keltve egy árpádsávos zászlót kezdett puszilgatni. Mert elérzékenyült. Bizonyára könnyek is szöktek szemébe.

Szerintem ez hatalmas poén. Ott ül egy ember, aki annyira elájul a saját nagyságába vetett hittől, hogy lobogót szagolgat az ülésteremben. Óriási jelenet, normális helyen az ilyesmi közröhejbe fullad. És mit csinálnak erre az orosházi képviselőtestület tagjai? Egy órán keresztül szaggatják egymás torkát, átkozva és védve a véleménynyilvánítás egyre nehezebben definiálható határait, arról hörögve, ki beszél gyalázatosabban.

Hát, Urak, ez kritikán aluli reagálás egy olyan felszólaló után, aki demonstrációs céllal egy zászlóval smárol beszéd közben. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ha már lúd, legyen hájas? Például: miután Pleskó befejezte könnybe fúlt monológját, a képviselőtestület nem sávfetisiszta részének szépen fel kellett volna állnia, és vastaps kíséretében két percig ütemesen kántálni: "Szép volt, ripacs!".

Véleményt mondtak volna egy közszereplőről, tényállítás és kimerevített habzószáj nélkül.
Ripacs. Jelentése: tehetségtelen, hatásvadász.

(Fotó: OrosCafé)

(Fotó: Hírszerző - Magócsi Márton)

Kis mosollyal, de elismerő rácsodálkozással emlékezünk meg a csütörtöki, debreceni demonstrációról, amelyet a cívis Kossuth tériek és a Jobbik összefogásának köszönhetően csodálhattak az arra lézengők a városi rendőrkapitányság előtt. Az ügy előzménye az az irtózatos, brutális, vérfreccsentő rendőrterror volt, amelyre Debrecen kapitánya, Uzonyi Attila adott utasítást október 22-én, amikor a gárdistákkal kapcsolatban úgy gondolta, mégiscsak van egy bírósági határozat, amelynek érvényt szerez. (Nem debreceniek kedvéért: a Kossuth téri demonstrálók azok a kedves emberek, akik minden este hat körül felakasztanak egy Bajnai-babát a Nagytemplom előtt, az ott hancúrozó kisgyerekek legnagyobb örömére, akiket lelkesen fel lehet világosítani, hogy nem, ez nem bábszínház, hanem dögöljön meg.)

Az azonosítószámok miatti hőbörgés jogos, volt már ebből sokkal nagyobb probléma is. Az ügy kapcsán ment nyílt levél még Kósa Lajosnak is, aki postafordultával visszaválaszolt, együttérzéséről biztosítva azokat, akik nyugtalanok, de kiemelve a jog szentségét napjainkban. Csütörtökön a morc hazafiak azért nyomatékosítani szerették volna az eddig is nyomatékos nyomatékot, így néhányan összegyűltek a rendőrkapitányság előtt, és megbombázták Uzonyit egy petícióval, amit az át is vett, majd visszakocogott irodájába, mondván: átvette, meghallgatta, elrakta, de nem ért egyet, vissza a melóhoz.

Ez egyáltalán nem lenne érdekes (pattogásból van elég errefelé), de megjelent a tizenvalahányfős tömegben a Debreceni Lánglelkű, mindannyiunk örök kedvence, személyesen Ágoston "Tescogazdaságosárpádsávos" Tibor is, aki minden ilyen jellegű eseményen biztosítja a humort, illetve garantálja azt, hogy a színvonal a béka segge alá süllyedjen.

Először nem volt tiszta, hogy a Haon miért küldött ki egy tudósítani nem nagyon akaró tudósítót, s miért akart mindenáron helyszíni, online közvetítést adni erről az egyébként teljesen piszlicsáré dologról, de Ágoston Tibor személye sok mindent megmagyaráz. A Fideszből kiugrott duplahazafinál senki nem tudja például kedvesebben mondani a cigányokra, hogy "Mocskos disznók!". Most is vártunk valami hasonlót, kaptunk is, izgatottan nyálaztuk hát a monitort a Haon tudósítását bámulva. Ezt a minden igényt kielégítő, az online újságírás csúcsait döngető, elképesztően színes beszámolót kaptuk a szélsőjobbos csodacsatárról:

Minőségi Újságírásért díjat az egyik, "A Jó Édes Anyanyelved!" emlékplakettet a másik oldalra! Hogy az adjonazisten és a szarjankó között mi történt, azért kénytelen voltam bemászni nem debreceni portálokra, ahol legalább leírtak valamit a Debrecenben elhangzottakról.

Ágoston elmondta, hogy eddig "példaértékű együttműködés" volt köztük és a rendőrség között, ám ez október 22-én -azon a pokoli napon, amelyen majdnem lemészárolták a megemlékezőket a brutális cívis rendőrök- megváltozott. Így aztán "szarjankóknak nevezte azokat a rendőri egyenruhába bújt személyeket, akik azonosítószám nélkül követnek el jogsértéseket a gyülekezési jogukat gyakorló békés állampolgárok ellen". Az ugye nem általánosított szarjankózás, kedves Haon, hanem majdnem nevesített, ami szarjankók esetében egyáltalán nem mindegy. Bár hozzátehette volna, hogy itt konkrétan a debreceni, október 22-én szolgálatot teljesítő szarjankókra gondolt, akikkel kapcsolatban egyébként még jogos is lehet a megállapítás, amennyiben szándékosan kenték be szarral az azonosítójukat. Egyébként lehetne néha csúnya beszéd nélkül is fogalmazni, "Zsidesz által vezérelt karhatalmistáknak", "fartúró fakabátoknak", dühösebb esetben "ávéhás gecónak" becézni őket, így, finomkodva. Mit kell egyből bevadulni?

Sokan vannak Debrecenben, akik talán szívesen elbeszélgetnének Ágoston Tiborral a tündéri kifejezés alkalmazásának mikéntjéről, mi ezt nem tesszük, mert kedveljük Tibort. Nélküle egy árnyalattal halványabb lenne a radikális izmozás Cívishonban, ráadásul remekül meg tudja nevettetni az embert.

Olyan, mint a csoki. A Tibi jó, a Tibi finom, a Tibi különleges.
És mit sem veszít szép, barna színéből.

Történt egy apróság a héten, amelyen majdnem átugrottam, pedig ínyenceknek való, odakozmált füstölgős. Kedden tartotta ülését a nemzetbiztonsági bizottság. A romagyilkosságokról esett néhány mondat, illetve az annak kapcsán végzett "ténymegállapító"  vizsgálat eredményeiről. (Ennek előzménye a szeptemberi ülés volt, amelyen Ficsor Ádám akkori titokminiszter kibökte, hogy az NBH sok mindent elbaltázott a sorozatgyilkosságok nyomozása során.)  A napirendi pont tárgyalását aztán eltolták egy héttel, mivel Tóth Károlynak nem volt annyi ideje, hogy áttanulmányozza az iratokat. Ez legyen a legnagyobb probléma, tanulmányozzon, egy hét ide vagy oda sajnos nem számít. Ennél sokkal furcsább az itt látható kis táblázat, amely a bizottsági tagok névsorát tartalmazza. A "helyettessel" szó arra utal, hogy egy jelenlévő bizottsági tag helyettesít valakit. No, hol kóboroltak a szocialisták?

Azok a szocialisták, akik a legszebben tudnak felháborodni, azok, akik mindig az első sorokban csápolnak, ha "saynotoracism" koncert van valahol (és ahol persze sajtósok is botladoznak), azok, akik kampányuk egyik legfontosabb elemévé szeretnék beemelni a rasszizmus elleni küzdelmet, különös tekintettel a Fideszre. Hol kóborolt a csatamező helyett Juhász Ferenc, Földesi Zoltán, Molnár Zsolt és Mécs Imre?

Utóbbi éppen Pápán üldögélt a Honvédelmi és rendészeti bizottság kihelyezett ülésén, hiányzása tehát igazoltnak tekinthető. Másik három kollégája már nem ennyire egyszerű eset. Ott van egy napirendi pont, amelynek témája a nyomozás körülményeit vizsgáló munkacsoport jelentése volt. Lett volna. Igaz, ez már nem annyira "hálás", mint maguk a gyilkosságok, nem lehet annyira látványosan felháborodni, de azért legalább a látszatra illene ügyelni.

Juhász Ferenc pártrendezvényen volt. Hogy pontosan milyen jellegű összeröffenésen, arra nem kívánt válaszolni, de gyanítható, hogy kampányhadgyakorlaton vett részt az egykori honvédelmis. Kissé zavartan közölte: ő bizony szólt Tóth Károly alelnöknek, hogy sajnabajna nem ér rá, mert égető pártügyekben máshol haknizik. Majd hozzátette azt a mondatot, amelytől minden, aggyal még valamilyen szinten rendelkező választónak könnybe lábad a szeme, és nem az elérzékenyüléstől: ha jelen van, akkor sem történik semmi, mivel "a fideszes képviselők az SZDSZ-es Gulyás Józseffel kiegészülve úgyis leszavazták volna a szocialistákat, és még akkor is határozatképesek lettek volna, ha Tóth Károly se ül bent a keddi bizottsági ülésen". Ha jól emlékszem, 2007-es tevékenysége kapcsán mondott hasonló marhaságot Kósa Lajos, amikor megkérdezték, miért látogatja olyan ritkán a parlament üléseket. (Csak ott a fideszes szó helyett a kormánypártiak, a szocik helyett pedig ellenzék kifejezés szerepelt) Ez az érvelés az, amellyel egy politikus a legegyértelműbben pofán tudja köpni saját magát és a választókat. Minek menjek melózni, úgyis leszavaznak? Azért, aranypofa, mert ez a dolgod. Hogy legalább megpróbáld. És nem utolsósorban azért, mert a bizottsági bohóckodásért 162 330 forint jár havonta, így legalább a hülyeségek locsogását be lehetne fejezni.

Molnár Zsolt - akit a helyes "helyettesítve" szóval pótoltak ki a táblázatban - éppen Lendvai Ildikóval randizott. Ennek is köze volt a kampányhoz, de közelebbit nem tudhattunk meg, mivel sokkal nagyobb dologról van szó, mint azt képzelni tudnánk. Elvégre Molnár a szocik fővárosi kampányfőnöke, fontosabb dolgai vannak.  Ő szintén a fent említett összegért nem érdeklődött a gyilkossági nyomozás körüli hercehurcáról, nem is kell ezt erőltetni, a pénz jár, ha bizottságosdizik, ha nem.

Földesi Zoltán legalább egyenesen megmondta a tutit. Ő bizony kampányfelkészítőn vett részt a kérdéses időpontban, azért nem ért rá a munkáját végezni. Mindjárt itt a tavasz, rügyeznek a választók, már így is késésben van. És odabiggyesztett egy jópofát is: "hétfőn konzultált Tóth Károllyal, a testület szocialista alelnökével, hogy melyik programot válassza, aki azt mondta, menjen inkább a kampányfelkészítésre". Teljesen jogos, a kampányosdin jobb a hangulat, lehet kacagni, barátok közt van az ember, és a pogácsák is finomabbak. Még az ásványvíznek is más az íze. Nem keseríti meg a sok szarjankó. Tegyük hozzá, neki a nemzetbiztonsági csak a második bizottsága, első helyen az oktatásiban tolja, ezért csak havi 57 975 forintért nem jelent meg a cigánygyilkosságok nyomozását tárgyaló (majdnem tárgyaló) szellemes vitanapon. Neki is igaza van, aprópénzért minek görcsöljön.

Végül az egyetlen ember, aki megjelent a szocik közül, feltette az i-re a pontot. Tóth Károly rezzenéstelen arccal magyarázta meg társai leszaromságát, mondván: "a konkrét ügyhöz semmi köze nincs annak, hogy a szocialisták nem jelentek meg az ülésen, egyszerűen más elfoglaltságuk volt ebben az időpontban".

Az összegek természetesen nem lényegesek, azok csak tájékoztatásul álltak itt. Ha kampány van, akkor kampány van, nincs idő hülyéskedni a bizottságban. Tóth Károly elkapkodott szavai után mégis az az ostoba ötlete az embernek, hogy valami halvány köze csak van a konkrét ügynek ahhoz, hogy hirtelen mindenkinek felkészítő vágya horgadt, és elrohant tanfolyamozni.

Jövő héten újra nekifuthatnak majd a dolognak, ha éppen nem támad sürgős elintéznivalójuk a pártközpontban, az irodájukban, a lakásukban vagy a vidámparkban. Kampányra fel, aztán ha esetleg egy választási fórumon megkérdezi egy roma koma, hogy mégis miért nem történt még mindig semmi konkrét a nyomozás körüli balfaszoskodások ügyében, akkor fel lehet majd venni a szomorú, megértő arcot, és halk, együttérző, szavazzrám hangon válaszolni:

"Mindent megtettünk. Az, hogy most itt lehetek Önökkel, annak is köszönhető, hogy akkor ott voltam a helyemen. Önökért. Értünk. Építsünk új jövőt! Most pedig háborodjunk fel közösen! Önökért. Értünk."

És majd el lehet gondolkodni azon, hogy a képviselő úr mi a francot is akart ezzel tulajdonképpen mondani.
Azon kívül.

A politikusi fesön mindig is jobban izgatta a közvéleményt, mint a parlamentben csordogáló szánalom. Elég csak Havas Szofi bombasztik lábaira, kurta szoknyáira, Dávid Ibolya kalapjaira vagy Schmitt Pál felemás cipőire gondolni, és máris megértjük. Példaképek ők, divatdiktátorok. Pali mamusza után például beőrült a papucsbiznisz Magyarországon, politikai töltéssel. Aki fanatikus fideszes volt, szolidaritásból fél lábbal csoszogott, másikkal kopogott.  Ám a nyakkendőket minden másnál jobban kedveli a nép. Ízlés és stílus tökéletes harmóniája ebben a lelógó nyakékben ötvöződik a legszebben. A baj csak az, hogy senkiben nincs meg az a pajkos humor, amellyel egy kis vidámságot lehetne csempészni a rengeteg kurvanyádok közé. Gondoltuk eddig. De most! Íme:

A kép bal szélén Kupper András fideszes képviselő ül, valami egészen káprázatos, billentyűs kiszerelésben. Nem véletlenszerű a választás, hiszen adatlapjáról megtudhatjuk, hogy "hobbija a zongorázás és a kutyák". Az utóbbi most annyira nem lényeges, de az első, azon felsóhajt az ember: végre! Ezt hiányoltuk, ezt a laza, hanyag, mosolygós életigenlést, a mocsokba hozott esztétikumot.

Ugyan hasonlítsuk már össze a mosoly kiegészítőjét a képen látható fertelmekkel! (Nyakkendőkre gondolunk, nem a gazdikra) Micsoda különbség, micsoda hihetetlen stílus! A szem odacuppan, kit érdekel Fónagy mutogatása, amikor egy ember nyakig billentyűben töri fejét a hon derűjén? Kupper nem viccelt, és követendő példát mutatott.

Valahogy így kellene ezt csinálni. Minden képviselő olyan nyakkendőben jöhetne, amely egyrészt mosolyt ránt még Székely Tamás arcára is, másrészt egyéniségének egy szeletét mintázza. Ágh Petién (ha éppen nem gumicsizmás hippinek öltözik) lehetnének kismacik, Molnár Oszién apró kalapácsok, Nyakó Pistáén ufók. Kövér Lászlóén kötelek, nyelvkitépők és egyéb kínzószerszámok, Semjén Zsoltén kicsi Orbán Viktorok és hatalmas Rolling Stones nyelvek, Gyurcsány Ferencén véletlenszerűen elszórt Q betűk. Herényi Károlyén női kalapok, Horn Gáborén "Silence!" -feliratok, Kóka Jánosén Jekyll és Hyde-figurák. Kósa Lajos tízszázalékos-lokis-koronásban, Halász János kósalajososban, Meggyes Tamás Tesco gazdaságosban feszítene. (Utóbbi szó szerint) Karsai József redbullosban, Veres János hírtévésben, Szijjártó Péter hajzseléfoltosban, Balog Zoltán áthúzott egyenlőségjelesben, Mikola szexésnyújorkosban, Mesterházy Attila dévidhasszelhoffosban, Gusztos Péter foresztgámposban, Áder János pedig vidám szmájlisban nyomná. Deutsch Tomó sajnos már csak kint villanthat nyakkendőt, pedig szépen mutatna azzal a sok bimbóval.

És így tovább, és így tovább, minden plenárison más, rötyögtetős nyakkendőben, hogy végre valaminek örülni is tudjunk. Köszönjük Kupper Andrásnak az emberséget, a vidámságot, a szomorú arc alatt lógó huncutkodást.

Jogos a hiányérzet. Van egy képviselő, aki sajnos csak a legritkább esetben szokott nyakkendőt kötni. De neki nem is kell. Ő valami teljesen mással fog megnevettetni bennünket.

Lazán és csomómentesen.
 

Itt volt az idei év legnagyobb balfa balközepes félrenyúlása Veresné verssoraival, amelyek kínosan rímeltek az edelényi egér kisszózatára. Tulajdonképpen valahogyan ki lehetett volna magyarázni a dolgot (fogalmam sincs a lehetséges kivitelezésről, de valamikor ügyes fiúk voltak ezek, tessék megnézni az őszödi operett utókommunikációját), ám elkövették azt a hibát, hogy a neten elérhető újság sokat emlegetett számát lebűvészkedték a műértő közönség orra elől. Ezzel egyértelműen jelezték, hogy egyrészt tisztában vannak a dolog következményeivel, másrészt fogalmuk sincs az internetről. A botrány kipattanása után hopp, visszavarázsolódott a helyére az olvasható, Nyakó István pedig minden idők egyik legnehezebben hihető mondatát közölte, de úgy, hogy arca sem rezzent közben: "Annak, hogy a pártlap több száma eltűnt az MSZP honlapjáról, valószínűleg technikai okai vannak".

A probléma persze megmaradt, Szabó Éva mondataival együtt. Új terv született, kicsit nehézkesen ugyan, de tegnap végre napvilágot látott a párt honlapján Marton Levente főszerkesztő mesebeli közleménye, amely a piros betűs "Elnézést!" címet kapta. A háborgó lélek megnyugodhat, így már mindjárt más:

A Balközép elnézést kér, amiért tavaly júniusi számában nem hangsúlyozta, hogy itt egy - az összes képviselőt felháborító - szóbeszéd, rosszindulatú pletyka ismertetéséről volt szó. A cikk - nem szakmabeli - írója a munkacsoport üléséről szövegkörnyezetéből kiragadott, pontatlan mondatokkal tudósított, s ennek következtében Szabó Éva képviselő mondanivalója éppen ellenkezőképpen vált értelmezhetővé, mint ahogy elhangzott.

A nem szakmabeli cikkíró nem hangsúlyozta azt, hogy ez nem úgy hangzott el, hanem. Ugye? Kell az emeszpének lelkes amatőröket foglalkoztatni! Ha valaki visszaemlékszik, volt februárban egy hatalmas baki a kapcsolatponthun, ott is sűrű bocsánatkérések következtek, de azon tiszta szívből lehetett röhögni. Ezen annyira nem.

A magyarázkodás talán hihető is lenne, ha nem ficcen be a netes trükközés, és a több napig tartó morfondírozás, hogy most mit is kellene csinálni. Vagy mit nem. Azt valahogy nehezen képzelem el, ahogyan a nem szakmabeli cikkíró hirtelen visszaemlékszik, és felsikít: óbassza, tényleg, Évike nem is azt mondta, amit én megírtam, hanem azt, amit én nem. Pedig ha azt nem írom le, amit nem mondott, akkor most nem kellene ennyiszer elolvasni azt a szót, hogy nem. Mert nem gondolja senki komolyan, hogy az emeszpében is vannak olyanok, akik nem gondolják komolyan, amit komolyan mondanak, aztán nem győznek magyarázkodni a sok nemmel. Nem érzi senki arrafelé, hogy a szoci kommunikáció populista iránya valami miatt nem üti meg azt a szintet, amellyel egy eleve vesztes helyzetben neki kellene szaladni a közelgő voksviharnak? És ez nem csak erre az ügyre vonatkozik, hanem úgy általában az egész, Nyakó arca által teljesen arcát vesztett szerencsétlenkedésre.

Pedig de büszkén zúgott még nem oly régen az "Ó, igen, igen, igen".
Most meg tele vannak nemesekkel.
Mekkora csavar.

De nem?

Hír: "Répássy Róbert, a Fidesz frakcióigazgatója szerint a sajtó lebuktatta Bajnai Gordont és Gyurcsány Ferencet. Közleményében úgy fogalmaz, "kiderült: rendszeresen összejárnak és egyeztetnek!" Azt írta, válaszolniuk kell arra: miért hazudták azt, hogy Gyurcsány Ferenc a háttérbe vonult, és nem kíván részt venni a politikában."

- Szia Feri!

- Szia Gordi, kámin, Klárika szarvasgombás pacalt csinált vacsira, egyél velünk!

- Ferikém, éjjel tizenegy van. Ilyenkor én már csak a nyugtatót nyelem le, mást nem. De köszönöm. Harmadjára rángatsz ide, mit csinálunk ma?

- Megnézzük a Casablancát.

- Ne már! Megint?

- Alapmű, Gordi, gondolj csak az utolsó mondatra!

- Jó, nézzük... Ferenc, miért csináljuk mi ezt?

- Mert jó film.

- Nem erre gondoltam. Minek randizgatunk mi itt éjjelente, amikor olyan fáradt vagyok? Pihennem kéne, basszátok meg, megérdemlem.

- Gordon! Egy: ebben a házban még egyszer ne merj Megyót idézni, pláne ne rosszul! Kettő: ne picsogj fáradtságról! Neked lövésed sincs, hogy engem mi tartott már a vége felé egyáltalán életben.

- Kokó?

- Jobb. De ezt ne részletezzük. Még én is meglepődnék, ha elmondanám.

- Szóval, miért kell úgy tennünk, mintha valami marha fontos dolog történne itt?

- Ülj le! Már szóltam a szobalánynak, hogy hozzon egy üveg szotófoshódöburgonyt a 84-es évjáratból.

- Ínyenc vagy, Feri! Én még nem is hallottam ilyen borról.

- Én sem. Ez Orbánék házibora Tokaj mellől. Küldött vagy harminc literrel, csak a személyzet előtt így kódoljuk Klárikával, nehogy eljárjon a szájuk. Egyébként jó bor, ezt szoktuk szopogatni, amikor Ágh Péter-videókat nézünk.

- Bámulatos! Ilyesmi nekem eszembe sem jutna.

- Dehogynem, Gordi, csak többet kellene dumálnod Kövér Lacival. Neki vannak ilyen ötletei, én tátott szájjal bámulom. Kár, hogy elméletileg nem nekünk dolgozik... Lárifári, térjünk a lényegre. Azért vagy itt, hogy kiderüljön, hogy itt vagy. Répa Robi szépen telekiabálja vele a sajtót, és mindenki azt hiszi majd, hogy mi itt konspirálunk, és tulajdonképpen én irányítom az univerzumot rajtad keresztül. Ne remegjen a szád széle, Gordi, ez pokoli jó móka. Jól megszivatjuk őket.

- A Fideszt?

- A Fideszt? Miért akarnánk megszivatni a Fideszt? Ne hökkents már meg! Soha nem voltunk Orbánnal jobb viszonyban. A birkákat, édes utódom, azokat! Azoknak így a legjobb. Minden a tervek szerint halad, Gordon! Embereink ott ülnek a legfontosabb helyeken. Pénzünk átcsoportosítva. Az öt százalékunk még akkor is meglenne, ha Kósáné Kovács Magdust jelölnénk miniszterelnöknek. Na jó, most túloztam egy kicsit. De a lényeg: közös befektetéseink közös barátainkkal közös biztonságban vannak. (Ezt a mondatot Varga Misa találta ki, de jó. Mi miért nem tudunk ilyen frappánsakat mondani?) És ennél semmi nem fontosabb!

- De egyfolytában hülyét csinálnak belőlünk! Ágh, Kövér, Navra, Répa Robi, Peti...

- Persze. De nem nagy ár ez a biztonságunkért. Valamit valamiért, Gordi! Mi tálcán kínáljuk a kétharmadot, cserébe ők terelik a figyelmet, és még csak nem is veszik észre, hogy ki irányít. Bár, amekkora tulkok tudnak lenni, képesek rá, hogy az utolsó pillanatban elbaszarintsanak valamit. Úgy hallom, Vonával nehezen haladnak. Nagyobb a marka, mint gondolták. De majd Laci megdolgozza. Legalábbis azt mondja.

- De az elszámoltatás, meg a többi?

- Na, igen. Azzal megizzadtunk rendesen. Ha jól emlékszem, azt is Kövér Laci hozta fel először, majdnem küldtem is neki egy szivecskés e-mailt, amiért végre eszébe jutott.

- Miért? Nem lesz?

- Dehogynem lesz! Portástól lefelé mindenkit el fognak számoltatni. Olyan kirakatperek lesznek ellenünk, hogy az ország negyede érzékenyen fog nosztalgiázni. Csak éppen mi rendezzük a kirakatot. Kurva jó, nem, mi?

- Feri, én félek. Miért vagyok most itt?

- Casablancát nézni. Meg azért, mert az egyik testőrömet megkértem, hogy hívja fel a Blikket, és számoljon be, hogy mi itt összeesküvőset játszunk. Répa Robinál ettől beindul a pavlovi, bemorog majd a mikrofonba, ezen aztán egy darabig megint elrágódnak a birkák. Addig mi tesszük a dolgunkat, biztonságba juttatunk mindent és mindenkit. Amikor ez lecseng, majd tálalunk valami mást. Mesterházy Attis és Tibor - a tudodmelyik - már dolgoznak rajta.

- Ezen rágódnak? Hogy én itt vagyok? De ennek semmi jelentősége nincs.

- Persze. Éppen ettől gyanús. Szollárnak külön szóltam, hogy a lehető legidiótább magyarázatot adja, ha valaki megkérdezi, miért mászkálsz ide hozzám késő éjjel.

- Mit fog mondani?

- Hogy azért járkálsz későn, mert korán nem tudsz. Miniszterelnök vagy, napközben dolgozol, legalábbis úgy mondják. Egyébként pedig "külpolitikáról és nemzetközi ügyekről" beszélgetünk.

- Ezt mondja majd Szollár? Senki nem fogja elhinni.

- Nem hát. Na, mekkora király vagyok? A következő alkalommal már fotó is fog készülni a kocsidról, amikor behajtasz a vellához. Címlapos lesz, azt fogja bizonyítani, hogy mi konspirálunk. És hörögni fog mindenki, hogy a jó kurva nénikénket. Hogy miért, azt ők sem tudják, de amíg ezen ropiznak, mi egy csomó fontos dolgot elintézünk. Amelyek szintén szem előtt lesznek ugyan, de senki nem fog vele foglalkozni, mert ez az a hír, ami mindent elhomályosít. Hogy te hozzám járkálsz összeesküdni. És ilyenkor adom az utasításokat.

- Tényleg azt teszed.

- Azt. Csak éppen senki nem tudja, hogy milyeneket. Itt azt hiszi a sok hülye, hogy nekünk annyi, és kétségbe vagyunk esve. Nem is sejtik, hogy most építjük a legragyogóbb jövőt. Magunkban, de velük. És ennek a jövőnek te is része vagy, Gordi! Nézd, itt van a vacsi! Látod, elpazaroltuk a drága időt teljesen semmi dolgokra, ahelyett, hogy már rég házidévédéznénk. Ne sértsd meg Klárit, és egyél egy kis pacalt, igyál hozzá nyolcvannégyest, de előbb ígérd meg, hogy ebben a házban soha többé nem politizálunk! Na, nyomd be a pléjt, Gordi, és ne vágj ilyen rémült arcot!

- Nem vágok, Feri. Megígérem. Megértettem. Eszem. Iszom. Nyomom.